Rekonstrukciós műtétek

Hála az orvostudománynak ma már nem kell egy nőnek sem mell protézissel leélnie az életét, ha elvesztette a mellét. Az onkológia és a plasztika módszereinek egyesüléséből született meg az onkoplasztika elnevezés. Ez egy teljesen speciális eljárás, sajnos jelenleg csak 3 orvosnak van ilyen szakképesítése az országban (Dr Mátrai Zoltán, Országos Onkológiai Intézet, Dr Kelemen Péter, Országos Onkológiai Intézet, Dr Tizedes György, Da Vinci Magánklinika, Pécs).  

Három típusú rekonstrukciós műtét létezik ma Magyarországon.

Expander beültetés, hátlebeny átforgatás, hasilebenyből pótlás.

Mindhárom műtéti eljárásnál támogatja a TB az érintett mell rekonstrukcióját. A nem érintett mell felvarrása, korrekciója támogatott, de amennyiben ebbe szilikon implantátum kerül, úgy azt nem támogatja a TB.

 

Expander beültetés: történhet a mell eltávolításával egyidejűleg vagy egy következő lépésben. Hasonló a szilikon implantátumhoz, csak ez egy orvosi implantátum, melyet hétről-hétre töltenek föl fiziológiás sóoldattal egy szelepen keresztül. A bőr így lassan kitágul; mikor elegendő mértékben megnyúlt, egy újabb műtét során az expandert felcserélik a megfelelő méretű végleges implantátummal. Ezt a második műtétet el lehet kerülni, ha eleve véglegesen beültethető, kombinált expander-implantátumot helyeznek be, amely a kívánt méretre tölthető fel. A fokozatos térfogatnövelést mindkét esetben járóbeteg-rendelésen végzik.

 

Saját szövet felhasználásával: 

Lehet a beteg saját szöveteit átültetni, vagy szövetbarát anyagból készült és célszerűen formált idegentesteket, implantátumokat behelyezni, esetleg a kettő kombinációját alkalmazni. Ezeken belül is több változat adódik.
A saját testszövettel való pótlás az ún. lebenyes helyreállítás. Lebenynek nevezik azt a szövetcsoportot, amelyet eredeti helyéről meghatározott alakban kimetszenek, és áthelyeznek a mellkasra, hogy emlőformájúvá alakítsák. A lebeny többrétegű. A legalsó rétege valamely nagyobb izomnak egy része, amit az izomrész feletti zsír- és bőrréteg követ. A két utóbbi – ugyanúgy, mint az eredeti emlő esetében – a lágy formát, a puha tapintatot, és a természetes érzékenységet biztosítja. A helyreállított emlő rugalmas tartását az izomréteg adja. A célnak megfelelő lebenyt leginkább a hasi vagy a háti tájékról metszik ki úgy, hogy a lebenyt adó hely jelentősen nem károsodik.

Ahhoz, hogy az áthelyezett lebeny életben maradjon, biztosítani kell a vérellátását. Erre két módszer kínálkozik. Az egyik szerint a lebenyt teljes egészében, izomrészlettel együtt kimetszik, átültetik a mellkasfalra, és érvarrattal iktatják a nagyvérkörbe. A másik eljárás szerint a lebenyhez tartozó izomrészt nem választják el teljesen attól az izomtól, amelyből kiveszik, hanem a lebenyt egy bőr alatt kialakított alagúton át az eltávolított emlő helyére vezetik. Így a lebeny eredeti vérellátása marad meg. Ha a hasi tájékról vesznek lebenyt, akkor mindkét módszer szóba jöhet, ha a háttájékról, akkor csak a második. Így, saját szövet felhasználásával, három helyreállító eljárás adódik. 

Előfordulhat, hogy a lebeny szövetanyaga nem elegendő az emlődomborulat kialakításához. Ilyenkor emlőimplantátummal pótolják a szövethiányt. Ezt bármelyik előbb említett műtéttechnika megengedi.

 

További bővebb információkat itt találsz:

http://onkoplasztika.hu/mi-az-onkoplasztika/rekonstrukcios-lehetosegek 

 

https://www.facebook.com/Onkoplasztika-912390652175649/?fref=ts