Sugárterápia

A sugárkezelés a rákterápiában sokféle módon felhasználható. Felhasználható a rák gyógyítására, annak sugárzás útján történő teljes elpusztítása révén. Máskor szerényebb céllal, csak arra alkalmazzák, hogy a daganatnövekedést kontroll alatt tartsák és ezáltal meghosszabbítsák a beteg életét, vagy enyhítsék a fájdalmát. A sugárterápia - hasonlóan a sebészi terápiához - akkor alkalmazható legeredményesebben, ha a rákos daganat kiterjedése még csak a szervezet egyetlen helyére, körülírt területére korlátozódik.

A sugárterápia napjainkban a daganatos betegek kezelésében a második leggyakrabban alkalmazott terápiás eljárás. Körülbelül a daganatos betegek fele részesül kezelése során valamikor besugárzásban.

A sugárkezelés lényegét nagy energiájú ionizáló sugárzás gyógyító célú alkalmazása képezi. A sugárzás az örökítő anyag (DNS) károsítása révén gátolja a sejtosztódást. Ez a folyamat azonban nem szelektív, és mind az ép, mind a daganatos sejteken egyaránt érvényesül. Tekintettel azonban, hogy a daganatokban általában nagyobb az osztódásra készülő, vagy osztódásban lévő sejtek száma, a daganatoknak a normál szöveteknél rendszerint nagyobb a sugárérzékenységük.

Az utóbbi évtizedekben rendkívül nagy előrehaladás történt a ráksejtek és normál szövetek sugárérzékenységének és sugárérzékenységében mutatkozó különbségeknek megértése terén. A sugárterápiának új technikája és stratégiája alakult ki, amelyek új és hatásosabb sugárforrások kifejlesztését tették lehetővé. Ennek eredményeként ma már nagy dózisú besugárzás irányítható a mélyen fekvő rákos szövetekre is, a normál szövetek minimális sugárhatásnak való kitétele mellett. Ennek következtében a besugárzást bizonyos rákféleségek esetében elsődleges gyógymódként is egyre gyakrabban és eredményesebben alkalmazzák önmagában is, pl. méhnyakrák, bizonyos fej-nyaki rákok, gégerák stb. esetében. Sebészi és kemoterápiás kezeléssel kombináltan pedig még kiterjedtebb alkalmazást nyer.

Bizonyos esetekben a besugárzást a rák sebészi kezelése előtt is alkalmazzák, a daganat nagyságának csökkentése céljából, hogy azt ezáltal műtétre inkább alkalmassá tegyék és egyben csökkentsék annak esélyét, hogy a műtét során ráksejtek szóródjanak szét a szervezetben.

A besugárzás történhet külső sugárforrásokból, de történhet a beteg szervezetébe, például magába a rákos szövetbe behelyezett belső sugárforrásból.

Az orvos a daganat típusa, elhelyezkedése szerint meghatározza a szükséges besugárzás dózisát és azt, hogy milyen adagokban adják le és hány kezelésre lesz szükség. Így alakul ki a besugárzási terv, melynek kialakítása olykor néhány napot is igénybe vesz. Ennek birtokában kezdődik meg a beteg sugárkezelése.

A sugárkezelés tartama alatt az orvos a beteget gondosan követi. Ellenőrzi a besugárzásra adott válaszreakciókat, szükség esetén tervmódosításokat hajt végre, alapvetően fontos azonban, hogy a beteg minden előírt kezelésen időben megjelenjen, hogy az előírt sugárkezelés zavartalan végrehajtásából számára a legtöbb előny, haszon származzék. Egy-egy kezelés késedelmes elvégzése vagy kiesése a sugárkezelés hatékonyságát nagymértékben csökkentheti.

Külső sugárforrásként szolgáló készülékekkel történő sugárterápia során rendszerint hetenként öt kezelést végeznek és a sugárkezelés 6-7 hétig tart. A szükséges sugárdózist kisebb adagokba elosztva adják le a besugározandó területre (frakcionált sugárterápia).

Maga a besugárzás fájdalmatlan és egy elkülönített szobában, az ún. besugárzó helyiségben fekvő, vagy ritkábban ülő helyzetben történik. Egy-egy alkalommal néhány percig tart. A besugárzás alatt mozdulatlanul, minél nyugodtabban kell feküdni, hogy a sugárzás csak azon területeket érje, amelyeket szükséges, továbbá, hogy minden alkalommal ugyanazon területet érje a sugárzás. A légzést a besugárzás alatt nem kell visszatartani. A besugárzás tartamára a beteg egyedül marad a szobában, a besugárzó készüléket a szomszédos, sugárvédett helyiségből távirányítással vezénylik a beteget folyamatosan megfigyelik. Jóllehet a beteg egyedül érezheti magát, de a kezelő személyzettel hangosbeszélőn keresztül folyamatos érintkezésben marad.

Maga a besugárzás zajjal nem jár és semmilyen érzést nem vált ki a betegnél.

A külső sugárforrásból történő besugárzás nem igényel feltétlenül kórházi bentfekvést. A szükséges sugárdózisokat járóbeteg-rendelés keretében is megkaphatja a beteg. A besugárzástól teste, szervezete nem válik radioaktívvá, tehát a napi sugáradag megkapása után hazamehet és családtagjaival nyugodtan érintkezhet.

A belső besugárzás a sugárterápia olyan formája, amelynél radioaktív anyagot tartalmazó tűket, tubusokat közvetlenül a rákos szövetben vagy annak közvetlen környezetébe helyeznek el. Ez folyamatos követést és kórházi benttartózkodást igényel.

Forrás: daganatok.hu