3. Küzdelmem a rákkal!Életem szakaszai ahogy megéltem betegségeimet születéstől-napjainkig!

Életem harmadik szakaszához értem 2015-2016 december!
 
2014.szeptember elvégzem a szokásos emlővizsgálatot,valamit tapintok a mellemben de nem tulajdonítok neki jelentőséget,így most már tudom kár volt figyelmen kívül hagyni!Mivel máskor is voltam már hasonló helyzetben akkor rohantam emlővizsgálatra, készült ultrahang de mindent rendben találtak,hát most én már nem megyek biztos minden rendben. De valami nem stimmel,erősen hullik a hajam,fáradt vagyok,összeestem és kórházba kerültem,erős vérzésem van amivel többször is orvoshoz fordulok. Ergam vérzést csillapító cseppet kapok,mondván nincs semmi baj ,ön igen magas dózisban szed vérhígítót és ez a probléma oka. Rendben mondom,bár kicsit feszegetem a témát és elmondom hogy én már 12 éve állok kezelés alatt,de még így mint mostanában nem jártam. Az orvos megnyugtat,készül ultrahang mondván minden rendben van. Hát jó ők az Orvosok,biztosan jobban tudják,de a csomót nem említem,mert hol tapintom hol nem!Csak érzem valami nagyon nincs körülöttem rendben,de valójában nem tudtam megfogalmazni mit is érzek,vagy mi lehet a baj!Történnek dolgok,jönnek az ünnepek én készülődöm és mind ezt próbálom magam mögött hagyni! 2015.március csomót tapintok a jobb mellembe ez már biztos jól tapintható,nem ez nem lehet az. Elkezdem mondani a családban édesanyámnak majd a férjemnek.Talán az volt a szerencsém,hogy a férjem itthon volt szabadságon,mert én igaz hogy már jól tapintottam lencse nagyságú,de halogattam az orvoshoz menetelt. Mondván nem lehetek ilyen szerencsétlen! De a csomó rohamosan nő,a férjem pedig a biztonságra hivatkozva elvisz az orvoshoz, szokásos vizsgálatok tapintásos vizsgálat,mammográfiára,ultrahang várok 2 hónapot mert hogy ha ilyen gyorsan nő az biztosan csak ciszta,lencse nagyságból 2 hónap alatt 3cm lett.Befejeződik a vizsgálat és a doktornő arca árulkodó volt számomra,baj van,készülnek a mintavételhez. Felhívom figyelmüket hogy én Marfarin-t szedek (vérhígító) és így nem lehet megszúrni,felvázolja a doktornő a mintavétel szükségét és hogy az idő nagyon fontos számomra. Értem én de akkor is át kell állnom injekcióra és csak így történhet meg a biopszia.10 nap átállás után,vastagtűs biopsziát végeznek,4 nap eredmény hirdetés Grade III. Carcinoma invazium (ductale)mellrákom van, leteszem a telefont,pár perc és teljes összeomlás!!!Hogy lehet ez,mért pont én,nem szenvedtem már eleget!Jöhetett bármilyen betegség én mindig emelt fővel küzdöttem meg vele,de ez most más,rettegtem mindig is attól hogy rákos leszek,és tessék most már biztos!Minden nap egészségesen élek,odafigyelek magamra,megküzdtem már az életért nem egyszer és nem kétszer,úgy gondoltam itt a vége. Pedig nem ,még csak most kezdődik!!!Szövettani eredményem megkapom és iránymutatáskánt az orvos azt tanácsolja keresek fel egy nagyon jó sebészt. Megfogadtam tanácsát és Eger egyik legjobb sebészét(emlősebészét) felkértem operáljon meg,majd szobát foglaltam a kórház hotel részlegén. 2015.április részleges emlőeltávolítás,kezdeti nehézségek ellenére jól vagyok. Jön a gyógytornász csinálom a gyakorlatot,szépen tisztul a seb,már a 3. napon magam fonom be a hajam. Többen is szurkolnak nekem és ez erővel tölt el,majd otthonomba távozom. Sebésztől megkapom papírjaim és az Onkológiára irányít!Szívem a gyomromba, tudom mi vár rám,most közlik az Onko-Team döntését!Várakozom az Onkológusom irodája előtt,majd behív és megdöbbenve kérdezi egyedül érkezett?Mondom igen !Hát ő nem is tudja hogy mondja most el nekem mi is az én orvosi döntésem a szövettani eredményem után. Hosszasan ecseteli kilátásaimat,majd rátérünk az én másik betegségemre. Mivel a kemoterápia és a hormon kezelés mellékhatása a trombózis. Ha én beleegyezek a kezelésben akkor ott lobog a fekete zászló a fejem felett és óriási veszélyben leszek. Így azt tanácsolta menjek Debrecenbe a Ritka kórképek rendelésére beszéljem meg a döntést az orvosommal,kérjek másod véleményt. Én így tettem irány Debrecen majd ott is még aznap összeült az Onko-Team és döntöttek,sajnos ugyan úgy mint Egerben.Nincs mese kell a kemoterápia így állandó injekción(vérhígító) vagyok már lassan 2 éve,így próbálják kivédeni a trombózist eddig sikeresen!!! 2015.06.12-09.25. megkezdem EC/A protokoll 6ciklus kemoterápiát. Az elsőre még vígan megyek,vagy is bevisz a barátnőm Timi!Szinte minden kemoterápiára ő vitt be és fogta a kezem amikor csak kellett,örökké hálás leszek neki érte és mind ezt önzetlenül tette! A Timi barátnőm fia Balázs úszott a gyógyulásomért, aranyérmet amit kapott pedig felhozta és nekem adta!Értem még ilyet soha sem tett senki,mikor az ajtóba állt éremmel a kezében szólni sem tudtam,másnap köszöntem meg neki!Az érme minden nap előttem van és képzeljétek részt vett ez a fiú a 2016.Riói Olimpián is !Három hetenként kaptam a kemoterápiát és 1 éjszakát bent töltöttem,reggel vérvétel és csak úgy mehettem haza ha az eredményem rendben tudjátok a trombózis miatt. Eljött az idő hullani kezdett erősen a hajam,a férjem vágta le zokogtunk mind a ketten. Talán életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg azon a napon!Kopasz fejemet egy csodás kendővel kötöttem be, amit Gabika nagyon szépen köszönök neked,ez a kendő volt ettől a naptól kezdve az én koronám ! Majd jött 2-3 4-5-6 kemoterápia egyre nehezebb volt bemenni a kórházba,minden reggel mikor már egyedül voltam levelet írtam a számomra két legfontosabb embernek a fiamnak és férjemnek. Könnyeimmel pecsételtem meg azt a pár sort. Ők minden szombaton jöttek értem,pénteken befeküdtem szombaton engedtek haza. Azt a mérhetetlen fájdalmat amit a szemükben láttam,hát én még ezt sohasem tapasztaltam,sajnáltak fájt a szívük hogy szenvedni látnak!Küzdöttem mindenhogy életben akartam maradni,és minden napot úgy megélni mintha az lenne az utolsó!2015.11.05—12.28.majd 36 sugár következett Clinac lineális gyorsítón. Minden egyes nap autóba ültem és egyedül Miskolcra jártam sugárkezelésre,mivel tél volt kijutott a szélből,esőből,hóból. A miskolci onkológusom egy üde színfoltnak vélt a kezelés alatt frissnek,vidámnak és beszédesnek tartott!Mikor először jelentkeztem nála,elolvasta orvosi papírjaimat elkérte a személyi igazolványom,mondván itt nem az-az ember ül akinek ő most olvasta papírját!Szavai most is fülembe csengenek és jóleső érzéssel töltenek el,hogy az a sok erőfeszítés amit eddig tettem nem volt hiába való! Jelenleg is tart megtartó kezelésem,5-7 év kontrahormon terápia:Lucrin,Zitazónium. Utolsó műtétem óta volt még egy biopsziám és egy nyirokcsomó eltávolító műtétem,szerencsére negatív eredményt hozott!Viszont nemrégiben 2016.szept.10. majdnem tragédia történt a családban,édesanyám leforrázta magát és a fejétől a lábáig összeéget,csak a bal lába maradt sértetlen. Miskolcra került intenzív osztályon volt steril szobában,morfiummal altatták,majd az égéscentrumba került,itt töltött összesen 2 hónapot. Lelkileg nagyon megviselt a tehetetlenség,hisz most nem én feküdtem ott,hanem egy számomra fontos személy az édesanyám. Már jól van és otthonában gyógyul ! Mindvégig sportoltam,ha csak sétálni tudtam ,ha tornázni akkor azt, nem számított mennyire vagyok beteg vagy rosszul,mert jót tett nekem jobban bírtam a kezelést és sokkal hamarabb regenerálódtam. Kitartok nem adom fel,ha sikerült egyszer, kétszer felépülnöm akkor most is fog. Igyekszem a mának élni ,mindent megteszek a gyógyulásomért bízom magamba és az orvosaimba,hogy dolgom van még a földön. Köszönöm a rokonoknak és nektek barátaim,ismerőseim,sosem mentek el mellettem hogy ne kérdeznétek meg, hogy vagyok? Ne bocsátanátok úgy útra hogy nem mondanátok nekem pár biztató szót!Hálás vagyok minden szóért és minden egyes segítségért!
Remélem folytatás hosszú évek múltán lesz ,és már csak a szépről és a jóról adok hírt nektek!
 
Szeretettel Ölellek Benneteket!