1. Életem szakaszai ahogy megéltem betegségeimet születéstől-napjainkig!

Ahány ember, annyi sors...szoktuk mondani. Kinek-kinek a sajátja a nehéz. Emberi tulajdonság, hogy néha panaszkodunk, sajnáljuk magunkat, mindent kilátástalannak látunk...ilyenkor a legjobb, ha viszonyítunk. TUDOM, hogy nehéz....de mégis! Nekem is sokszor segített már. Heni egy drága sorstársunk...aki előtt fejet hajtok. Kértem, hogy írja meg a személyes történetét, mert tudom, hogy sokaknak fog erőt, hitet, reményt adni. 

Őszinte szívvel köszönöm neked Heni, hogy megosztottad velünk! (Bori)

 

Életem első szakasza 1977-1996!

Henriettnek hívnak 1977-ben láttam meg a napvilágot 52cm és 2800grammal!Már a születésem napja sem volt zökkenőmentes családom számára. Édesapám autóbalesetet szenvedett mikor édesanyám engem szült a kórházban,így az egész család a kórház vendégszeretetét élvezte!

Sajnos nem sokáig örvendtem jó egészségnek mivel 1978.novemberében kórházba kerültem,gennyes fülgyulladás miatt. Így mind a két fülemet megoperálták és emiatt hosszú időt töltöttem kórházban.1986.nyara amit a nagyszüleimnél töltöttem,hát ez sem sikerült megúsznom betegség nélkül!Bodonyban töltöm szünetemet mikor fejfájásra és homályos látásra panaszkodom a mamának,aki elég sápadtnak talál és orvoshoz visz!8 éves vagyok és nagyon magas a vérnyomásom,azonnal injekciót kapok majd mentő érkezik hozzám,egy hétre kórházba kerülök. Beállítják vérnyomásom gyógyszerekkel amiket hosszú időn keresztül kell majd szednem. Majd jöttek a gondtalan gyermekévek, sajnos ez sem tartott sokáig.1988.júliusában biciklizni indultam mint minden 10éves társam, rosszul lettem és elestem. Fejemet bevertem egy kőbe  és kb.30-40percig eszméletlenül feküdtem a földön. Mikor magamhoz tértem hazaindultam,de nagyon nem éreztem jól magam, járásom bizonytalan volt és hányinger gyötört. Vizsgálatok sora várt rám,míg ez év augusztusában Budapestre kerültem az Amerikai úti Idegsebészeti Tudományos Intézetbe,ahol idegrendszeri károsodást állapítottak meg. Ezt követte 8-10 év gyógyszeres kezelés,állandó kontroll és rosszullét.1992-ben negatív eredményt hoz a vizsgálat. Gyógyszereimet leállítják,de még kontroll alatt tartanak.4évig, tünetmentesség után befejezik kezelésem. Sokan az iskolába nem is tudták miken megyek keresztül,persze itt most nem a tanárokra gondolok,hanem a diákokra!Szoros orvosi kontroll,gyakori vérvétel,gyógyszeres kezelés,rosszullét,koncentrációs problémák,tanulási nehézségek,fáradtság!Kijárom iskoláimat,szerelmes leszek mint sokan mások,úgy érzem enyém a világ. Megtalálom azt az embert az életembe,aki hű társam lesz a jóban és mint később kiderül a bajban is!  De ekkor még nem sejtem mi vár rám,hogy az életem nagy fordulatot vesz majd !

 

Folytatás következik :)